Együtt Cserszegtomajért
Közéleti Egyesület
Évértékelő
Hetedik fejezet.
Az egyes ügyek közt nem súlyozunk, egyformán fontos a kicsi és a nagy is.
7. Az utakról még egyszer
Cserszegtomajnak emberemlékezet óta égető problémája a település útjainak az állapota. Úthálózata nehezen kezelhető, és folyamatosan megkülönböztetett figyelmet igényelne. A település e téren mindig inkább csak "utolérni próbálta saját magát", sajnos sikertelenül. A régi, történelmileg örökölt útszakaszok felújítása általában esetleges volt, amihez időközben még hozzá halmozódtak a - közutakra vonatkozó műszaki előírásokat mellőző - átvett magánutak, (utóbbiak közt van olyan egykori magánút is, amely akut problémája lett a településnek) és az újonnan nyitott közutak is. Néhány ilyen - aránylag fiatalabb - utca mostanra katasztrofális képet mutat. A leromlás állapota tehát érdekes módon nem feltétlenül az utak életkorától függ.
Amikor a sajtóból olyan mélyenszántó, tájékoztatásra szánt ismeretanyagot kapunk, hogy pl.: Cserszegtomajon "Az úthálózat átlagéletkora sok helyen a nyolcvan évet is elérte", akkor jobb, ha gyorsan tovább is lapozunk, mielőtt megpróbálnánk belegondolni, mit is szeretett volna mondani az ügyben az éppen legilletékesebb.
Ha tizenöt évvel ezelőtt azt láthattuk, hogy Cserszegtomaj úthálózatának minősége egy több évtizeddel korábbi nívón megrekedt, akkor sajnos napjainkra a lemaradás nem mérséklődött, hanem inkább fokozódott. A közutak járható állapotban tartásának mára a legfőbb eszköze a vis maior pályázatok lettek, amelyek tudvalevőleg nem korszerűsítésre szolgálnak, hanem a károk enyhítésére. A vis maior fontos eszköz, de csak arra hivatott, hogy a kényszerű kárelhárítás ne vonja el az összes helyi forrást az időszerű korszerűsítések elől. (Ahol egyáltalán van erre helyi forrás. Nálunk még van.) A felújítás - korszerűsítés ettől még továbbra is megoldandó feladat marad.
Az utóbbi tíz évben láttunk extrém példákat is, úgymond "felújított, helyreállított" útburkolatokat tönkremenni néhány hónap, vagy rosszabb esetben néhány hét alatt. A nem ritkán mindenféle műszaki irányelvet nélkülöző pályaszerkezetű utak állapotának a lakónépesség megduplázódása nem kedvezett, a felpörgő építkezések miatt az utak terhelése pedig nem egyszerűen duplázódott, hanem bizonyos területeken többszöröződött.
Jelen esetben nem egynéhány konkrét utca lenne a témánk, hanem az úthálózat egészének állapota. Az alapprobléma néhány egyszerű számmal leírható. Ha a belterületi úthálózat hossza - az egyszerűség kedvéért - 80 km (állítólag ennél több, majd egyszer esetleg megmérjük) és a település 2 km utat tud felújítani évente, (ennél többet még egyszer sem tudott) akkor az úthálózat teljes felújítási ciklusa 40 év. A probléma abban áll, hogy az alsóbbrendű utak (nekünk csak olyan van) felújítást követő átlagos élettartama (alkalmassági ideje) viszont 10 év. Ezt mondják a műszaki irányelvek, ezzel lehet kalkulálni. Ez annyit jelent, hogy nálunk a felújított útszakasz négyszer megy tönkre, mielőtt ismét sorra kerülhetne. Ebbe belegondolni sem túl bíztató. Ezen a számarányon a mindenkori közműépítések még rontanak egy kicsit.
Kilépni ebből a körből úgy lehet, ha a felújítási ciklus idejét közelítjük az alkalmassági időhöz. Ezt két ponton lehet megtenni, ami együttesen lenne hatásos, de mindkettő pénzbe kerül. A gazdasági év alatt a korábbinál több utat kellene építeni, ráadásul sokkal jobb minőségben, mint idáig. Az elsővel csökken a felújítás ciklusideje, a másodikkal pedig növekszik az alkalmassági idő, és a két mutató közelíteni fog egymáshoz. Ez néhány év leforgása alatt már meglátszana. Az alkalmassági idő ugyanis nem kőbe vésett szám, annál sokkal jobb utakat is lehet építeni, ez nincs megtiltva. Cserszegtomajon is van elvétve néhány olyan szakasz, amelyik már 20 éve épült, és még vállalható állapotban van, javítani kellett ugyan, de felújítani még nem. Az egyik fontos sarokpont tehát az, hogy amit felújít a település, azt kivételes gondossággal, jó minőségben tegye. Az eddigi ellenpéldákat sajnos lehetne sorolni. (Ha pusztán az éves felújítások mennyiségének növelésével próbálna meg eredményt elérni a település, az eddigi megszokott minőségben, az valószínűleg nem vezetne sikerre.)
A felújítások sorrendje, menetrendje egy nyilvános és nagyon érzékenyen monitorozott - folyamatosan karbantartott - élő adatbázisra támaszkodhatna. Hogy jelenleg mi alapján és ki dönti el, hogy éppen melyik szakaszt veszik felújítás alá, - mi kerül döntésre a testület elé, és miért éppen az ami, - az rejtély.
Több és jobb minőséghű utat szükséges építeni, a már begyakorolt pénznyelő megoldásokat pedig (mint pl. a nem megfelelő helyeken alkalmazott mart aszfalt) el kellene hagyni a repertoárból.
folytatjuk
Olvasói észrevétel kapcsán felhívjuk rá a figyelmet, hogy az aláhúzott szövegrészek hivatkozásokat, további információkat tartalmaznak, amelyek az aláhúzott szövegrészre való rákattintással hívhatók elő.
