Együtt Cserszegtomajért
Közéleti Egyesület
Évértékelő
Első fejezet
Vitairat
1. Bevezető
Az évértékelő gondolata helyi viszonylatban egy rendhagyó vállalkozás. Miután nincs előképe - hiszen Cserszegtomajon korábban még soha nem született ilyesmi - ezért évértékelőnk nem kizárólag a mögöttünk álló egyetlen év hozadékát próbálja meg áttekinteni, hanem esetenként hosszabb időszakot, bizonyos témaköröknél pedig akár több választási ciklust is. Az egyes témaköröket nem "kitárgyaljuk", hanem - észrevételekkel gyarapítva - mindössze csak felvetjük őket. Némelyiket talán úgy, ahogy még soha senki.
Az évértékelő nem felelősöket keres,
hanem pusztán tényként próbálja összefoglalni a körülöttünk zajló - bárki által - szemmel látható jelenségeket, folyamatokat. Nem az önkormányzatról szól, hanem a településünkről, amelynek fő szervező ereje az önkormányzat.
Érdemes néha megnézni, mi az, amin állunk, mielőtt tovább szeretnénk lépni.
Nem a teljesség igényével készült, nincs benne megemlítve minden egyes mögöttünk hagyott mozzanat, mindössze egy pillanatképet próbál mutatni arról, hogy jelenleg hol tartunk. Egy kissé lépjünk hátrább, hogy jobban lássuk a nagy egészet. Elvitathatatlan tény, hogy
Cserszegtomaj nagyközség rohamosan fejlődik,
azonban ez a fejlődés féloldalasnak, felemásnak érzékelhető. Inkább a növekedés szó az, ami helytállóbb rá. A növekedés egyik sarokpontja, hogy az elmúlt 25 év alatt a lakosság lélekszáma megduplázódott.
Ez a növekedés nem a semmiből jött.
Előre tudható volt, legfeljebb a ritmusa nem volt ismert. A nagyközséggé válásban (ami 7 évvel ezelőtt történt meg) nem kis szerepe volt az egykor jó ütemben (28 évvel ezelőtt) újragondolt belterületi mérlegnek, majd a későbbi - ugyancsak jó ütemben végrehajtott - víziközmű építésnek (hozzávetőlegesen 20 évvel ezelőtt.) amely akkor a beépíthetőség kiemelt jogszabályi feltétele volt. A nyomukban létrejött - és már beépíthetővé váló - ingatlan kínálaton kibontakozó növekedés -szemmel láthatóan - leginkább olyan magánerős építkezésekben nyilvánul meg, ami első sorban a lakhatáshoz kötődik, ez látható ma, szórványosan pedig a lakhatással összefüggő kevés számú szolgáltatáshoz. A nagy számú magánerős építkezés az utcaképekben látványos változást hozott, főleg azokon a területeken, ahol ehhez van megfelelő összközműves ellátottság. (A nagyközségi közművek tulajdonosa és kezelője ma már nem az önkormányzat.)
A magánerős aktivitást azonban nem követi hasonló intenzitású közösségi fejlesztés,
ami a "valahol lakni" és a "valahol élni" közötti tartalmi különbséget kifejezhetné. A növekedés így azonban féloldalas. Nem alaptalan az a benyomás, hogy miközben a magánerős építkezések által fémjelzett növekedés tendenciája még gyorsul is, a közösségi beruházási aktivitás ezzel szemben lassul. Már csökken az egy ciklusban elkészített, előkészített tervek, koncepciók, jövőképek, víziók száma, szerényebb a tartalom is. Mintha a befektetett szellemi energia is csökkenőben lenne. Ez utóbbi pedig nem is feltétlenül pénzkérdés.
A közszolgáltatások terén - a felidézett 25 éves időszakban - talán egyedül a helyi közoktatás az, amely hozzávetőlegesen lépést tudott tartani a lakosság számának megduplázódásával. Más hasonlóan jellemző területet ma nem nagyon lehet említeni. A közelmúlt közösségi fejlesztései közül jellemzően néhány új gyalogátkelő emelkedett olyan rangra a közbeszédben, mint a korábbi ciklusokban egy - egy komolyabb beruházás. Érezhetően lejjebb került a léc.
A kis dolgok lettek nagyok, a remények és várakozások elfáradtak, fakulóban vannak. Újabban már az ígéretek is.
A hagyományosan megörökölt településszerkezet mind befelé, mind kifelé növekszik, (bent sűrűsödik, kívül pedig beépülnek a korábban bevont üres területek) amit az elvárható alapként ehhez szükséges úthálózat, felszíni vízelvezetés, közvilágítás - konkrét példákon keresztül igazolhatóan - igen nehezen, késéseken keresztül és alacsony komfortfokozaton követ. A növekedés így sajnos féloldalas.
folytatjuk
